Az orchideafajok száma a Földön több mint 25 ezer, így a virágos növények legnagyobb fajszá-mú növénycsaládját alkotják. Habár az Antarktisz kivételével minden földrészen honosak, legtöbbjük a trópusi esőerdőkben él. Európában 36 nemzetség mintegy 200 faja ismert, hazánkban ebből 50 faj található. Ezek mindegyike évelő és talajlakó.
Az orchideafajok száma a Földön több mint 25 ezer, így a virágos növények legnagyobb fajszámú növénycsaládját alkotják. Habár az Antarktisz kivételével minden földrészen honosak, legtöbbjük a trópusi esőerdőkben él. Európában 36 nemzetség mintegy 200 faja ismert, hazánkban ebből 50 faj található. Ezek mindegyike évelő és talajlakó. Az orchideák önmagukban életképtelenek, minden esetben föld alatt élő, talajlakó mikroszko-pikus gombákkal élnek szimbiózisban. E gombák nélkül az orchídeamagvak kifejlődése elképzelhetetlen, hisz azok alig százezred gramm tömegűek, s belőlük a táplálószövet csaknem teljesen hiányzik. A fiatal magoncok igen lassan növekednek (legtöbbjüknek csaknem egy évtized kell ahhoz hogy virágozzon), és éveken keresztül ezek a föld alatti gombák látják el táplálékkal. Kifejlett állapotban is csak néhány fajuk képes gombáik nélkül életben maradni. Épp emiatt, a talajlakó gombákkal való szimbiózisuk következtében sérülékenyek a fizikai és kémiai behatásokra, és ezért pusztulnak el a terület felszántásakor, vegyszerezésekor, vagy a virágzó példány kiásásakor.
A hazai orchideák virágzási ideje rövid, ezután legtöbbjük alig észrevehető. A virágzás kezdetét és időtartamát nagymértékben befolyásolhatja a hőmérséklet és a csapadék mennyisége, valamint a tengerszint feletti magasság. Így a hegyvidéken található orchideák akár egy hónappal is később kezdhetnek virágozni, mint a síkvidéki fajtársaik. Több fajuknál megfigyelhető, hogy egy területen évekig nem, vagy csak alig virágoznak, más években viszont nagy számban bukkannak elő nyíló tövek. Igen sok orchidea virága látványos (bár némelyikük igen apró), de néhány közűlük nem csak a feltűnő színével csalogatja a rovarokat. A bangók például virágjuk alakjával és mintázatával az őket megporzó rovarokat utánozzák, az illatuk pedig a nőstény rovarok által kibocsátott szaganyagra hasonlít. A papucskosbor viszont valóságos csapdá-ba ejti a rászálló rovart, ami csak a bibék mellett tud kimászni az öblös mézajakból, s eközben elvégzi a megporzást. Néhány orchideánál a mézajak vagy a lepelevél egyes részei jelentősen megnyúltak, ezzel is feltűnőbbé téve a virágot. A sallangvirágok mézajkának középső része (a "sallang") 8 centiméteres is lehet, a papucskos-bor belső lepellevelei 5-6 centiméteresre nőnek. A szarvasbangó mézajkait kétoldalról feltűnően kiál-ló szarvacskák díszítik. A sarkvirágoknál és a bi-bircsvirágoknál a mézajaknál jóval hosszabb sar-kantyú figyelhető meg. Az orchideák általában igen érzékenyek, sok közűlük kémiai hatásra (műtrágyázás, permetezés) elpusztul, némelyikük indikátor fajként is felhasználható. Bangót csak legalább 15-20 éve műveletlen területen találhatunk, ahol pedig sömörös kos-borra bukkanunk, biztosra vehetjük, hogy ott az elmúlt 50-100 évben földműveléssel nem foglalkoztak.
Mindemellett néhány fajuk előszeretettel tenyészik az emberi tevékenység által mesterségesen létrehozott úgynevezett másodlagosélőhelyeken, feltéve, hogy ott az emberi tevékenységgel már legalább 10-15 éve felhagytak. Kubikgödrökben gyakran megjelenik például a vitézkosbor vagy a fehér madársisak, elhagyott gyümölcsösökben, telepített erdőben találtak rá a méhbangóra. Rég nem működő homokbányákban felbukkanhat az agárkosbor, a bíboros kosbor, vagy a tarkakosbor. Ezeken a területeken az orchideák mint pionír fajok jelentkeznek. A hazai orchideákra változatos élőhelyeken bukkanhatunk. Megtalálhatók erdőségekben, lápréteken, hegyi kaszálókon, szilkagyepen vagy száraz homoki gyepen. Érdekes, hogy néha ugyanaz a faj megjelenik erősen eltérő biotópban is. Így például a vitézkosbor vagy a pókbangó nedves lápréteken és száraz sziklagyepeken is jól érzi magát. Az orchideák fennmaradását leginkább a számukra megfelelő élőhely lecsökkenése veszélyezteti. A rétek lecsapolása és kiszárítása, a műtrágyázás, a permetezőszerek használata miatt, vagy az erdőségekben az intenzív erdőművelés következtében számos fajuk igen kis területre szorult vissza, némelyikük ki is pusztult hazánkból.
Kiállításunkban az orchideák közül 16 fajt mutatunk be, amelyek között a gyakoribb fajok, mint például az agárkosbor, a vitézkosbor vagy a bíboros kosbor éppúgy megtalálhatók, mint a nagyon ritka, az országban csupán néhány helyen fellelhető papucskosbor vagy szarvasbangó. A növényeket általában a biotópjukban láthatjuk, de néhány esetben bemutatjuk a virágzatot, illetve a mézajkat és a lepelleveleket is. Ezeknek a látszólagos nagysága ne tévesszen meg senkit. A légybangó mézajka és lepellevele együttesen sem nagyobb egy-másfél centiméternél. A széleslevelű nőszőfűnél a lepellevelek az egy centiméteres nagyságot is alig érik el. Valóságos óriás a hazai orchideák között a papucskosbor, melynek öblös mézajkai 3-4 centiméteresek is lehetnek. Ez a leg-szebb és legfeltűnőbb orchideafajunk számos érdekes népi nevet kapott, úgy mint boldogasszony papucsa, rigópohár, vagy cipőcím.
Amennyiben kirándulás közben orchídeára bukkanunk, ne tépjük le, ne ássuk ki a virágzó példányokat, még akkor sem ha a területen sok van belőlük! A nálunk megtalálható összes orchidea vé-dett, közűlük 11 fokozottan védett, azaz a természetvédelmi értékük harmincezer ill. ötvenezer forint. Ezek fennmaradása aktív védelem nélkül el-képzelhetetlen.
