Duna-Ipoly Nemzeti Park - Pilis
A Duna-Ipoly Nemzeti Park egyik meghatározó tagja a Pilis-hegység, mely a Duna-kanyar közelé-ben, Budapesttõl északnyugatra fekszik.
A Pilis-hegység a földtörténeti középkor triász idõszakában keletkezett. Mészkõanyaga a Pannon õstengerben elpusztult és leülepedett élõlények meszes vázából képzõdött. A késõbbi heves tekto-nikai folyamatok meredek, sziklás hegyoldalakat hoztak létre. Évmilliók folyamán alakultak ki a jel-legzetes kopár, karsztosodott mészkõ- és dolomit-lejtõk, melyeket csak néhol borít erdõ. A terület vízszegénysége átlagon felüli, kevés az állandó víz-folyás, a karsztosodás nagymértékû. Mintegy 200 barlang található a hegységben, melynek a legma-gasabb pontja a Pilis, 757 m.
A hegyek magassága szerint megkülönbözte-tett növényövek közül a Pilisben csak kettõ, a tölgy és a bükk öve fejlõdött ki. A Dunántúli-középhegy-ségre jellemzõ molyhos tölgybükk-virágoskõris al-kotta elegyes karszterdõ a Pilisben éri el elterjedé-sének keleti határát, és keletrõl, az Északi-közép-hegységbõl idáig hatol a nyúlfarkfüves bükkös. A sztyeppréteken gyakori az árvalányhaj, a leánykö-körcsin. A sziklagyepeken törpe nõsziromot, rit-kábban tarka kosbort láthatunk. A karsztbokorer-dõk virága a nagyezerjófû, a magyar bogáncs, az erdei szellõrózsa, a magyar zergevirág.
A térség állatvilága igen gazdag. A madarak kö-zül mintegy 90 faj fészkel itt. Költési idõszakban kis szerencsével olyan ritkaságokat is megpillant-hatunk, mint a holló, a kígyászölyv, a feketehar-kály, vagy az 1901 óta védett bajszos sármány. A védett, de gyakori fülemüle, barátka poszáta, vö-rösbegy, erdei pinty erõs énekükkel messzirõl fel-fedik kilétüket.
A déli fekvésû meleg hegyoldalak ideális területet nyújtanak a gyíkoknak, kígyóknak. A fürge gyík, zöld gyík közönséges hüllõi a sziklagyepeknek, de kis szerencsével törékeny gyíkkal, rézsiklóval, er-dei siklóval is összefuthatunk.
A sztyepprétek ritka egyenesszárnyúak élõhelyei. Az egész Európában ritka fûrészlábú szöcske mel-lett érdekes az orosz sztyeppékre jellemzõ, nálunk reliktumjellegû réti sáska populációja. A gyakrab-ban megfigyelhetõ fajok közül a kis apollólepke, a kardoslepke, az ájtatos manó, a zöld lombszöcske, a holdszarvú bogár, a szarvasbogár szépségükkel vonják magukra a figyelmet.
A pilisi erdõk mindig híresek voltak vadbõségük-rõl. Szarvast, õzt, vaddisznót látni nagy élmény, de a túlszaporodott állományuk túrással, rágással és taposással védett növények élõhelyét veszélyezteti. A ragadozó emlõsök - nyuszt, nyest, menyét, vad-macska - csak ritkán kerülnek szem elé, leggyak-rabban rókával futhatunk össze. Szürkületkor meglepõen sok denevért pillanthatunk meg, ezek a hegység barlangjaiban élnek.
A Pilis élõvilága Budapest közelsége miatt egyre jobban veszélyeztetett. Az üdülõterületek növeke-dése, a kirándulók, az autós turizmus fokozódó terhet jelent. Ma már az ornitológusok is csak el-vétve látnak olyan ragadozó madarakat, amelyek az ember jelenlétét nehezen viselik el. Az uhu, a parlagi sas, a kerecsensólyom és a törpesas a nyolcvanas évek közepe óta még alkalmilag sem fészkel. A dolomitlejtõk jellegzetes madara, a baj-szos sármány, a növekvõ zavarás miatt egyre ki-sebb számban költ. A sziklagyepek növénytársulá-sait a sikló- és paplanrepülõsök taposása pusztít-ja. Az egyik legféltettebb növényünk, a bennszülött magyarföldi husáng csak a Pilis-tetõn fordul elõ életképes állományban a világon - jelentõs részét kitaposták a siklórepülõsök, annak ellenére, hogy ez a fokozottan védett növény egy bekerített, foko-zottan védett területen fordul elõ.
Válasszuk meg kivel és hova megyünk a termé-szetbe! Akik csak egy zajos hétvégi kiruccanásra, mozgásra vágynak, azokat ne vigyük a nemzeti park értékesebb területeire, olyan helyekre, ahol féltett ritkaságok találhatók. A kirándulók 20-30 fõs zajos csapata - iskolásokat gyakran látunk ilyen csoportban - már a környezetpusztítás ha-tárát súrolja.
Kirándulás közben mindig jusson eszünkbe: a természet értékei roppant sérülékenyek, melyeket gyakran a jelenlétünkkel is - minden rossz szán-dék nélkül, figyelmetlenségbõl - elpusztíthatunk. A madarak fészkelõterületén még a csendes nézelõ-dés is veszélyeztetheti a költést. Sok növényt már bakancsokkal, a hegyi biciklik abroncsával is ki le-het taposni. Bármennyire is jól érezzük magunkat a hegyek között, ne feledjük: a természetes kör-nyezetnek, így a nemzeti parkjainknak sem az az elsõdleges szerepük, hogy az emberek jól érezzék ott magukat, hogy hétvégenként gépkocsival ki-ruccanva eltöltsenek pár órát az egyre nehezebben elviselhetõ városoktól távol. Mindig legyünk tuda-tában, hogy a természet élõ egység, melynek fajai évmilliók alatt fejlõdtek ki. Elpusztításuk legalább akkora barbárság, mint egy pótólhatalan, felbe-csülhetetlen értékû középkori festmény megsem-misítése. Sõt! Minden egyes növény- és állatfaj ve-szélyeztetésével, elpusztításával a bioszférát, az élõ környezetünket tesszük szegényebbé, ezáltal éle-tünk, létezésünk feltételeit veszélyeztetjük!
Ha ellátogatunk a Pilis-hegységbe, sok szép és érdekes állatot, növényt figyelhetünk meg. Kiállí-tásunkon ennek a változatos élõvilágnak csak egy kis részét tudjuk bemutatni. Védjük és óvjuk ezeket, akár védett, akár nem védett fajokról van szó!
